Elérhetőségek:06 70 606 48 18
Instaappointment Image

A hát egészségéről – evezősöknek I.

Home  /  Cikkek  /  A hát egészségéről – evezősöknek I.

14.feb, 2018 0 Cikkek

A hát egészségéről – evezősöknek I.

Egy hasznos riport Dr. Stuart McGill professzorral, mely a Leo Training podcast sorozatban hangzott el. Apránként lefordítjuk, hogy magyarul is elérhető legyen. (A beszélgetést szerkesztettük, a tartalmat nem változtattuk meg.) Az eredetit itt hallgathatjátok meg. 

 

Dr. Stuart McGill a waterlooi egyetemen a gerinc biomechanikájával foglalkozó professzor. Több, mint négyszáz tudományos publikáció, és könyvek szerzője, melyekben olyan témákkal foglalkozik, mint a deréktáji gerincszakasz működése, sérülései,  ezzel kapcsolatos esettanulmányok, korrekciós gyakorlatok és teljesítményfokozás. Dr. McGill tanácsadóként világszerte számos egészségügyi szervezetet, kormányt, társaságot és elit sport csapatot segít, munkásságát számtalan díjjal is elismerték. (…) Ő az a szakember, aki kihívást jelentő helyzetekben is tud segíteni. Három könyve: Low back disorders evidence-based prevention and rehabilitation, Ultimate back fitness and performance, Back Mechanic. (…) Dr. Mc Gill könyveit és DVD-it megvásárolhatod a weboldalán.

 

-Megtiszteltetés, hogy itt köszönthetem Dr. Stuart Mc Gillt a Leo Training podcast sorozatban. (…)Miért épp a derékkal kezdett el foglalkozni? A könyve (Ultimate back fitness and performance) alapján vetődött fel bennem a kérdés, hogy vajon érintett volt a témában, talán sérüléssel küzdött, vagy pusztán intellektuális kíváncsiság vezérelte?

 

Ez egy érdekes história, vagy talán unalmas, attól függ, honnan nézzük. Sorsszerű történet. Középiskolás koromban nem vonzott az egyetem. Izomagy voltam, leginkább a sport kötött le. Az ok, amiért mégis egyetemre mentem, szintén a sporttal kapcsolatos. Akkoriban az amerikai foci érdekelt, és mire a mesterszakon diplomáztam, elkezdtem országúti kerékpározni, és végül elhatároztam, hogy a diplomámat biomechanikából írom. (…) Szerettem a testmozgást, a sportot, szóval magától értetődő választás volt ez. Aztán amikor doktorira mentem, találkoztam egy tanárral egy hoki meccsen (…), és ez a tanár azt mondta, hogy a gerinc a kutatási területe, és hívott, hogy látogassam meg. Elkezdtem járni a laboratóriumába,  ahol ő a gerinccel foglalkozott. Aztán lediplomáztam, és az egyetemen állást ajánlottak. Szóval maradtam, és továbbra is a korábbi mentorom laborjában dolgoztam, ami nagyon jó terep volt a biomechanikai modellezéshez és a testet -különösen a hátat- érő erők eloszlását vizsgáló mérésekhez.

Sok EMG-vizsgálatot végeztünk (A ford.: Az EMG rövidítés az electromyographia kifejezésből adódik. A vizsgálat az elektrofiziológiai vizsgálómódszerek közé tartozik. A vázizmok ún. motoros egységeinek működéséről ad felvilágosítást.), próbáltuk megérteni az izom és az idegrendszer működését, a motoros mintákat.

Aztán kialakítottam egy szövettani labort, ahol valódi gerincekkel dolgoztunk, sérüléseket idéztünk elő. Szerintem a világ kutatólaboratóriumai közül mi kreáltuk a legtöbb porckorongsérvet. Ez egy kicsit bizarr.

Aztán történt egy érdekes dolog. Felkértek, hogy tartsak egy előadást egy idegrendszerről, ortopédiáról szóló konferencián. Az orvosok másképpen tekintenek a hátra, mint mi. “Mutatna nekünk egy problémás pácienst, akire ráillik az, amit elmondott?”-kérdezték. Nem, én nem vagyok orvos, feleltem. Mindez körülbelül 20 évvel ezelőtt történt. (…) Miután megvizsgáltunk néhány pácienst, rájöttem, hogy másképp közelítünk a dolgokhoz, és hogy egészen más szemszögből vizsgáljuk a kérdéses hátakat. Magától jött a következő lépés: olyan hát vizsgálata, amely extrém terhelésnek van kitéve, azaz a sportolók háta.

Így aztán megvizsgáltam a világ legerősebb férfiainak és nőinek hátát, ez elvezetett a különböző olimpiai sportágakhoz és az élsporthoz. Mostanra már nem is győzöm az elit sportolók vizsgálatát. Mindenesetre sok elit evezőst vizsgáltam világszerte, olimpikonokat is, és jópár evezős edzésprogramot tanulmányoztam.(…)

 

-Térjünk át az első kérdésemre: az evezős csapás különböző fázisaira, és ezek lumbális  gerinszakaszra gyakorolt hatására.

 

Szeretném leszögezni, hogy a válaszaim mindig attól függenek, hogy olimpiai szintű teljesítményt akarunk elérni és azt rövid ideig fenntartani, vagy olyan evezősről beszélünk, aki egész életén át evezni akar, élvezni ezt a sportot egészséges háttal. Minél  keményebb az edzés, annál rövidebb ideig tartható fenn a csúcsteljesítmény. Elhasználódik a test. Persze mindkét oldalról szót ejthetünk. Az evezős csapásra visszatérve, beszélhetünk vízfogásról, áthúzásról, a csapás befejezéséről, és az előrekocsizásról. (…)

Először is látnom kell az evezős testfelépítését. Számít a láb hossza a törzs hosszához viszonyítva, a csípő és a hát merevsége. A merevségre nem úgy kell tekinteni, mint egy negatívumra. Épp a merevség  adja a parittya ruganyosságát is, ezért nagy jelentőséget tulajdonítok neki.

Tehát a vízfogáshoz előrenyúlva az evezős “megfeszül” (kompresszió). Oxfordi és cambridgei tanulmányok kimutatták, hogy ha túlságosan előre nyúl, az korai hátfájáshoz vezet. Létezik egyedi eset is, például az olimpiai aranyérmes Derek Porteré, aki görbülő háttal, rendkívül hosszan nyúl előre vízfogáshoz. Érdekes megvizsgálni, hogy milyen nyomot hagy a vízfelszínen a lapátja tolla. Ha a vízfogás után egyenletes lenne az áthúzása, fékezné a hajót, de mivel ahogy eléri a 90 fokos pozíciót, onnan nagyon gyorsan fejezi be a csapást, a lapáttolla szép vízkaréjt hagy maga után. Persze ez csak egy példa egy különleges sportolóról. Mások számára ez a technika nagy valószínűséggel hátsérüléshez vezetne. Ezzel a példával azt szerettem volna megértetni, miért az egyén fizikumából kell kiindulni, amikor a rugalmasságról beszélünk.

A vízfogás után következik az áthúzás. Fontos, hogy a láb indítsa a csapást, a kar itt még nem igazán kapcsolódik be. Ahogy a lapát elér a hajótesthez viszonyított 90 fokos pozícióba, egy pattanó mozdulat történik, egy csípő extenzió (csípőnyújtás), a gerincoszlop pedig hosszú és feszesen tartott. A csípő nyújtásának pillanatában a gerincre  tevődik át az erő, befeszül, majd hátra pattan. Ekkor hallani a hajón ezt a “whoop” hangot.

 

A csípőlökésnek köszönhetően a gerinc parittyaként pattan ki az előfeszített helyzetből, ekkor adja ki a hajó ezt a jellegzetes “whoop”  hangot.

 

Tehát ehhez szükséges a csípő és a törzs feszessége és mindez függ az arányoktól is.

Evezőpadon pedig mindez teljesen másképp érvényesül. Aki a legjobb eredményeket produkálja evezős ergométeren, nem feltétlenül  hajtja a hajót is a leggyorsabban.

Tehát a lendületet a csípő lökése indítja, végigfut a háton a lapockák felé, és a csapást befejezi a váll, a hajó fut, és következik az előrekocsizás lazult fázisa.

Léteznek eltérő elképzelések az energiatartalékolással kapcsolatosan. Európában vannak olyan edzők, akik azt javasolják a tanítványaiknak, hogy a teljes mozgást hajlott háttal hajtsák végre. El tudjuk képzelni a porckorongsérv előfordulásának gyakoriságát ezekben a körökben. Mégis erre a evezős stílusra esküsznek.

 

-(…) Mi a technikai különbség evezős ergométeren és hajóban?

 

-Ahhoz, hogy a hajó jól fusson, fontos a csípőnek az a mozgása, amiről beszéltem, és a feszítés adta robbanékonyság. Mindez az evezőpadon nem érvényesül.

 

Folyt. Köv.

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.